RSS

Betegségek oka

Ó TI, AKIK HISZTEK!

ÓVAKODJATOK SOK GONDOLATTÓL!

HISZEN A GODNOLATOK NÉMELYIKE –

BŰN; ÉS NE KUTASSÁTOK NEHOGY EGYESEKET KÖZÜLETEK

SZIDALMAZZANAK MÁSOK SZEMEIÉRT

KORÁN 49. SZÚRA SZOBÁK

Az ember egészsége a meridián rendszerében lévő energia többlettől vagy hiánytól függ, amely biztosítja a vér forgását és a prána cirkulációját (isteni energia) a szervezetben.

A bulgár gyógyítók véleménye szerint, az ember él és megőrzi saját egészségét, a saját anyagából kapott energiájából, valamint az egész élete során a környezetéből felvett kiegészítő energia segítségével.

Az összes energia, amely az emberben van, és kívülről kerül be, azon szervek és a szervezetek rendszerének normális munkájára van tervezve, amelyektől függ az élet. Amennyiben az ember testében az energia normális cirkulálása felborul, betegség kezdődik, a prána-áramlás megszűnése halált okoz.

Az ember a Világegyetem része, így: a természeté, klímáé, Kozmoszé. Az emberben az energia normális körforgását, éppen ezért befolyásolják az időjárási feltételek, a Hold fázisai, a csillagok állása a munkahelyen más emberekhez való viszony, valamint a családi kapcsolatok. A Föld energiájának nagy hatása van az ember egészségére. Az emberek, ősidőktől kezdve, nagy körültekintéssel határozták meg hol építik meg házukat, vagy hol rendezik be éjszakai szálláshelyüket.

A Föld mágnesességének pólusosságát vette figyelembe az ember a saját testének alvásközbeni, vagy imahelyzetének orientálásánál, valamint az elhalálozott testének temetésekor.

Minden betegség okozója az energia-egyensúly megbomlása, a tibeti és indiai gyógyászok szerint – ez a tulajdonság, amely az Én távollétének ismeretlenségéből fakad. A tibetiek úgy vélték, hogy amíg minden teremtmény a tudatlanság hatalmában van, addig a betegséget nem kerülheti el. A tudatlanságból fakadó főbb tényezők: félelem, gyűlölet, butaság – a három méreg tényezőjének voltak nyilvánítva. Ezeknek a mérgeknek a gyümölcsei, három betegség-kezdeményből eredtek, ezek: szél, epe és nyálka. A tibetiek és indiaiak véleménye szerint, amíg ebben a három kezdeményben (indiaiaknál ez az epe, a nyálka – nyák – a levegő vagy vata, pitta és kapha) nincs változás, addig ezek, mint a betegségek potenciális okozói, jelen vannak. E három kezdemény közötti egyensúly megromlása következtében, azok betegségként jelenülnek meg, és ártani kezdenek a szervezetnek és az életnek.

A tibeti gyógyítók vallották, hogy az epe megzavarása elégeti a szervezet erejét, tekintettel arra, hogy az epe a Tűz természetével rendelkezik és forró. Alsó elhelyezkedéséből felfelé igyekszik. Mindenféle lázas betegség tőle ered.

A nyálka megzavarása a tűz és a meleg legyűrését eredményezi, tekintettel arra, hogy az a Víz természetével rendelkezik és hűvös. Fentről lefelé hat. A hideg és meleg részére a szél jelenti a közöst. A szél a napot túlhevíti, vagyis a szervezetben, pozitív energia többletével, energia egyensúlyt bont meg. Holdvilágnál, vagyis amikor a szervezetet negatív energia árasztja el, a szél növeli a lehűlést.

A szél hat fel és le, külsőleg és belsőleg. A tibetiek szerint, a szél váltja ki a hideg és a test közötti feszültséget, ezért a legtöbb betegség okozójának is tekintették.

A tibeti orvosok nagy figyelmet fordítottak a betegségek keletkezésének három feltételére – ezek előidéző, felgyülemlő és megjelenni képes feltételek.

Az ELŐIDÉZŐ feltételek azok, amelyek szülik és növelik a betegségeket.

A FELHALMOZÓ feltételek, amelyek gyűjtik, és mozgásba hozzák a betegségeket.

A MEGJELENNI KÉPES feltételek adják a lökést a betegség megjelenéséhez.

Az előidéző feltételek közé tartoznak: az időjárási tényezők, az érzékszervek és az életforma. Ezek hiánya, többlete és hamissága szüli a betegségeket. Amikor kevés van melegből, hidegből, és csapadékból ez a hiányt jelez, fordítva – ha túl sok van belőlük – fölöslegek. Amikor az öt szerv, a saját öt felfogó objektumával keveset találkozik, vagy egyáltalán nincsen kapcsolatban – ez hiányt, a túlzott kapcsolat fölösleget jelent. Nem lesz tökéletes az érintkezés azáltal, hogy túl közel vagy távol vannak egymástól, túl sok, vagy kevés van belőlük, s azáltal, hogy megfélemlítenek vagy előidézik a szenvedést.

Az életformához tartoznak a test, nyelv, és lélek cselekedetei. Abban az esetben, ha azok keveset érintkeznek a saját szerveikkel, rosszul hatják át azokat – ez a hiány jele. Ha erőteljes kapcsolatban vannak, ez a többlet jele. Az inger visszatartása, elfojtása, panaszkodás – ez szintén rossz, ez nem természetes viselkedés.

Második feltétel, a felhalmozás – ez nem más, mint mozgásba hozni és elcsendesíteni a betegségeket, amelyeknek oka, karaktere és időbenisége van. Okai: durva és forró – felhalmozza a szél, mozgásba hozza azt a forró, elcsendesíti az olajos és a forró.

Az erős és a hideg felhalmozzák az epét, melyet mozgásba hoz a forró, elcsendesíti azt a tompító és a hűvös. A nehéz, olajos és hűvös a nyálkában halmozódik fel, mozgásba hozza azt a forró, csillapítja a durva.

Amikor a szél, epe, nyálka – nyák – a saját helyükön, egyensúlyban vannak, akkor azok nyugodtak. Amennyiben azok, a saját helyükön megkezdik a felhalmozódást, ellentétbe lépnek önmaguk alapjával, a másikhoz húznak, nem a saját útjaikon igyekeznek mozogni. Ekkor a betegség ismertetőjelei nyílttá válnak.

Az idő hasonlóan nagy hatással van a három tulajdonság közötti egyensúlyra. Például a szél megjelenik a növényzet kibontakozási periódusában, de ugyanígy a többi három szezonban is. Az epe a nyár kezdetén jelenik meg, a nyálka a télúton. Elidegeníthetetlen részei az időnek az időjárási viszonyok, a lakhely, az ember testfelépítése, étkezése és életmódja. A növények növekedésének periódusában, a könnyű és durva feltételek, a szél felhalmozásához vezetnek, de a test nem ad nekik kiutat. Amennyiben a nyár esős, akkor a hideg mozgást biztosít a szélnek. Ősszel az olajos és meleg csillapítja a szelet.

A nyári hónapokban az olajos és hűvös fölhalmozzák az epét, de az nem indul mozgásba. Az epe ingerlése ősszel az olajostól és a melegtől indul be, csillapítását viszont a tél kezdetén a hűvös eredményezi.

A tél végén a hűvöstől, nehéztől és olajostól a nyálka (nyák) felgyülemlik. Ez azonban elrejtőzik és csak tavasszal, a napsugarak melegétől lángol fel. Nyáron viszont a nyálka, a könnyűtől, és durvától lecsillapodik.

A szezonoktól függetlenül, a betegségek az étkezéstől és az életviteltől is fellángolhatnak. A tibeti gyógyítók úgy vélik, hogy a megbetegedés feltételei általánosak és egyediek lehetnek.

ÁLTALÁNOSAK – ezek: az első elemek időszaka, mérgek nem megfelelő táplálkozás, téves gyógyítás, és más tényezők.

EGYEDIEK – ezek: a keserű telítettsége, a könnyű, nehéz, nemi túlzások, éhség, kialvatlanság, túlzott munkavégzés éhgyomorra, bőséges véráramlás, erős hányás és hasmenés, meghűlés a fagyban, sírás végkimerülésig, bánat a szívben, bőszavúság, hosszú ideig energiaszegény táplálkozás, inger visszatartása, úgyszintén a túlzott erőlködés. Ezek az egyedi feltételek mozgásba hozzák a szelet.

Az egyedi feltételek, amelyek az epe forróságát váltják ki az alábbiak: hajlam az elkeseredésre, erősségre, forróságra, olajosra, kimeríthetetlen megvetés a lelki világban, álom forró napon és az abból való felébredés utáni nehéz munka végzése, nehéz teherviselés, keményföld ásása, nyílvessző feszes húzása, lóról való leesés, verekedés, birkózás, versenyfutás teljes erőből, kővel való megdobás, bottal verés, nagymennyiségű étel fogyasztása – különösen hús, nádcukor és tea.

A feltételek, amelyek kiváltják a nyálkahártya betegséget, az alábbiak: érzékenység a keserűségre, édesre, nehézre, hidegre, olajosra, evés után kis mozgás, alvás nappal, fekvés a nedvesen, fürdés, könnyű öltözködés, a búza, borsó, nyers és romlott gyümölcs, szárított kecskehús, állott hús, zsír, felforralt és megkeseredett növényi olaj, öreg zöldségek, állott retek, fokhagyma és más nyersáru, félig főtt – megsavanyodott – leégett étel, kecsketej és az abból készített termékek, hideg tea és víz, az élelem és folyadék túlzott bősége, a teljes fövés előtti élelem fogyasztása.

Amennyiben a fenti feltételek keverednek, akkor a betegség bonyolult lesz.

A bulgár orvosok szintén úgy vélték, hogy a lélek negatív állapota, a lelki kínok, túlzott táplálkozás, élvezeti cikkek használata (alkohol, dohány, kávé, stb.) az agyvelőben és a gerincvelőben elhelyezkedett fő energia központokra ható nemi izgalom – mind megingatják a szervezet energiaegyensúlyát, s a betegségekhez, illetve a fizikai halálhoz vezetnek.

Az energiaáramlás megbomlása során a belső szervek és a test szöveteinek funkcionálása romlik, és különböző patológiai szimptómák

A bulgár orvosok ezért legfontosabbnak tartották az ember életenergiájának, a Kozmosz és a Föld energiájának kihasználását, visszaállítva azok normális folyamatát, megelőzését és megszűntetését a betegségeknek, biztosítva a szervezet jó közérzetét.

Befejezve a betegségek okainak rövid feltárását, szeretném ráirányítani a kezdő extraszenszek figyelmét a bulgár gyógyítók javaslataira.

Ne kezdjék meg a pácienssel való energia tevékenységet:

1. Diagnózis megállapítása nélkül;

2. Az egy huszonnégy óra alatti, a holdfogyatkozáskor, az évszakokban fellépő fájdalmakról való kikérdezés nélkül;

3. Amíg ismeretlenek annak lakhelyi körülményei Az általa felvett élelem mennyisége és minősége ismerete nélkül;

4.

5. A páciens által végzett munka nehézségének, foglalkoztatás formájának megismerése nélkül;

6. Lelkiállapotának feltárása nélkül.

Szeretném továbbá, az energiával kezdő gyógyítók figyelmét felhívni arra, hogy ne viszonyuljanak szkeptikusan a tibeti orvosok fent említett olyan megállapításaihoz, mint a hideg, forró, olajos, nehéz, könnyű, eltompító, éles stb. tekintettel arra, hogy ezeket a minőségeket érzékelni lehet, az energiával dolgozva. Természetesen minden a gyakorlattal és tudással jön.