RSS

ELIXÍR Magazin 1997. aug. 102. szám

ELIXÍR Magazin
1997. augusztus 102. szám

Hogy honnan van bizonyos embereknek az a képességük, hogy kristálytisztán belénk lássanak, számomra ma is felfoghatatlan. Igaz, kevés ilyennel is találkoztam: a 6-7 év alatt, amióta a természetgyógyászat területére tévedtem, alig két-három alkalommal.

SÁRKÁNYOK UNOKÁJA

Most Tagir kápráztatott el ezzel a képességével, és ejtett ámulatba, amikor néhány perces „hókuszpókusz” után legbelsőbb, igazán még nem is tudatosodó bajommal szembesített. És ami még furcsább volt, ez egyáltalán nem volt számomra kényelmetlen vagy nyugtalanító. A személyisége már a diagnosztizálás előtt is valamiféle furcsa, bizsergető-elandalító nyugalmat árasztott, azt éreztem, hogy jó a közelében lenni.
Tagir Abdull al Bulgari azt mondja, hogy intuitív módon érzi, milyen állapotban van páciense, s hogy abban a pillanatban milyen az energiaszintje. Az intuíciót szeretete közvetíti, amelyről azt mondja, hogy mindenféle gyógyítónak és terápiának elengedhetetlen feltétele. A szeretet, önmaga és a másoktól felé irányuló őszinte és mély szeretet biztosítja érzékelési képességét, de személyiségének védelmét is.
Tagir nemcsak térbeli távérzékelésre képes. Meg tudja állapítani a páciens múltbeli vagy éppen a jövőben fenyegető testi-lelki zavarait. A testszervek aurafelmérése is a diagnosztizálás szerves része, s ez persze a kívülállók és hozzá nem értők számára valóban „hókuszpókusz”. Képességei azonban nem érnek még itt véget. Az asztalán és a szekrény polcain, de még az ablakokban is fényképek sorakoznak, melyeket a rajtuk szereplőktől vagy hozzátartozóiktól kapott, hogy diagnosztizálja, majd gyógyítsa meg őket. Hogy mi a magyarázata eme képességének, nem tudom, de hogy e távérzékelő képesség létezik, arra a nála töltött idő alatt bizonyosságot kaptam. Tagir beszélgetésünk során egyszercsak nyugtalan lett, majd kérdésemre elmondta, hogy úgy érzi, valamelyik betege most rosszabbul lett. Azt ugyan nem tudja, hogy melyik, de érzi, hogy „baj van”. Nem árultam el neki, hogy azért ez nekem egy kicsit sok, inkább másra tereltem a szót, ám néhány perc múlva megszólalt a telefon. Egy betegének a hozzátartozója volt: arra kérte őt, soron kívül távgyógyítsa, mert rosszul van.
„Hát ilyen tényleg van?” – gondoltam magamban kissé szégyenkezve. Később aztán megtudtam tőle, hogy a távérzékelés a volgai bolgár gyógyítóknál egyáltalán nem kivételes dolog. A fénykép alapján magukban ún. „energiamásolatot” tudnak létrehozni, mely tökéletes képe a valódi személy energiarendszerének. Mikor egyszer-kétszer fénykép alapján ezt a másolatot elkészítették, már a fénykép sem kell, pusztán gondolati úton létrehozzák azt, s a „másolat” kezelése pontosan olyan eredményes, mint a valódi személyiségé.
Tagir természetesen volgai bolgár gyógyító elődeivel megegyezően nemcsak diagnosztizál és távdiagnosztizál, hanem gyógyít is. Terápiája minden esetben komplex terápia, melynek többféle, variálható eleme van. A legfontosabbak: diéta, akupresszúra, manuálterápia, kiropraktika, biorezonanciás testmasszázs, pszichoterápia stb. ezek közül nem mindegyiket végzi maga, de a gyógyítást minden esetben ő fogja össze. Arra a kérdésre, hogy lelki vagy testi szinten végzi-e a gyógyítást, türelmesen elmagyarázza, hogy test és lélek szorosan összefügg a gyógyulást illetően is. Bármiféle betegség hátterében ott található a lélek sérülése, amelynek orvoslása nélkül nem képzelhető el a test gyógyulása sem. De a gyógyulás valójában körforgás: a test gyógyulása a lélek gyógyulását idézi elő, a léleké pedig felerősíti a test gyógyulását. Mindegy tehát, hogy melyik síkon indul el, mert úgyis ugyanoda jut.
Tagir nem féltékeny a tudására. Már beszélgetésünk alatt is kicsit a tanítványának éreztem magam, mindig minden kérdésemre nyíltan és nagyon őszintén válaszolt. Végül aztán azt is megtudtam tőle, hogy saját iskolája is van, az Aranysárkány Extraszensz Iskola. Ebben az iskolában nem mást tanulhatunk meg Tagirtól, mint az ősi diagnosztikai eljárásokat, mint pl. anatómiai energetika, vizuális, írisz-, talp-, nyelv-, fül-, bőrdiagnosztika, valamint a legfontosabb gyógymódokat is. Most négy év szünet után azt tervezi, hogy ismét megnyitja iskolájának kapuit, hogy néhány erre érdemes tanulót bevezessen tudásának rejtelmeibe.
Tagir azt mondja – és ebben én is biztos vagyok -, hogy nem rajta múlik, ki mennyire tudja elsajátítani azokat a képességeket, amelyekkel ő is rendelkezik. Ha tanítvány és mester egymásra talál, talán nekünk, magyaroknak is lesz majd néhány Tagirunk. Addig azonban érdemes kihasználnunk az ő tudását.

/Tagir Abdull az Elixír Gyógyközpontban várja a gyógyulni vágyókat/


Comments are closed.